kedd, augusztus 25, 2009

International cooking day


Bizony, bizony, ilyen is volt. Mi túrós csusza, szalámis és libamájas szendvicsben utaztunk. A bevásárlást az egyik szupermarketban ejtettük meg, ahol európai és libanoni cuccokat is lehet venni (összesen három van Accrában). Hát az áraknak tényleg csak a csillagos ég szabott határt. Kacsamáj Franciaországból 100 dollár körül. Tusfürdők 1500 Ft körül. Nem mondom, hogy nem csorgott a nyálam minden után, de azért próbáltam kontrollálni. Vettünk libanoni túrót meg joghurtot, plusz valamiféle bacont. Aztán beruháztam egy libanoni zacskós levesre az elmúlt két WC-n töltött nap után. Mert beteg voltam rendesen. Iszonyatos hasmenésem volt, kb hússzor voltam egy nap WC-n. Alig bírtam magamba valami kis vizet meg rehidráló oldatot tölteni, mert a hasam is borzasztóan fájt. Aztán mikor rázott a hideg, lecsekkoltam a lázam, és 39-et mutatott. Hát be voltam szarva rendesen, hogy mi a fene lehet, és miért kell egy olyan országban lennem, ahol földön szülnek ezeréves matracokon. De aztán úgy döntöttem, összekapom magam, hogy hétvégén mehessek kirándulni. Így elkezdtem a norfloxacint, meg szobatársam javaslatára és receptjére az antimaláriás gyógyszert. Ha otthon lettem volna, még várok pár napot. Tesztre nem mentem, mert itt ha az embernek láza van akár pozitív, akár negatív az eredmény, maláriásként kezelik. Lesznek itt még rezisztens törzsek. De jobban is lettem, sőt a napi hasmenésem is megszűnt azóta. Szerintem valami baci volt.
Na de akkor főztünk, és nagyon finom lett a túróscsusza, bár maradt belőle. A szendvics pedig mind elfogyott. A többi népek a szendvicsnél nem merészkedtek nagyon bonyolultabb ételek felé, bár volt omlett meg rántott csirke és fondue is.
A legviccesebb az volt, hogy kinyuffantottunk mindenkit az alkoholjainkkal. Házi pálesz, Unicum, Mézes fütyülős barack volt a kínálat, és micsoda hisztit csaptak, hogy szétég a torkuk...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése