Elek es virulok

Hello mindenkinek, orommel jelentem, hogy elek es virulok, viszont termeszetesen nincs ekezetem, szoval bocsanat. Ezenkivul iszonyatosan lassu az internet, nagyon elkenyelmesedtem a szelessavon. Szoval megprobalom napokra lebontani az elmenyeimet, mert a sokfeleseg miatt tiszta kaosz van a fejemben.

Utazas (jul. 1.)

Ugyebar Frankfurton keresztul repultem Ghanaba, ahol mint hatalmas nemzetkozi repter, mindenfele nepnek sikerult a kellemetlen tulajdonsagait megtapasztalnom, bar lehet hogy csak almos voltam (fel otkor kellett kelnem), ergo rosszindulatu. Mikor megtalaltam a repteren a kaput, rogton feltunt a ghanaiak udvariassaga. Nem tolakodtak, elore engedtek, figyelemesek voltak. Erdekes modon dugig volt a gep (pedig ilyen nagy Airbus volt, 8 ules egy sorban). Az utasok foleg feketek voltak, sok fiatal anyuka, aki cipelte magaval a kis bebijet, akik eleinte nagyon-nagyon cukinak tuntek, bar a repules hatodik orajaban, mikor nem hallottam a fulhallgatomban a 17 again cimu nagysikeru (legalabbis Fannynal) filmet az uvoltesuktol, akkor kicsit azert felulbiraltam ezt az allitast. Az utastarsaimhoz tartozott meg egy apaca, egy-ket uzletemberfeju idosebb ferfi, egy valami csillogo anyagu voros ruhaban levo magaban beszelo orult szemu roman lany, par rasztas es nem rasztas hatizsakos, meg idegesito tipusu csak spanyolul beszelo turistak. A repulo full extras volt, persze a hely az lehetett volna nagyobb, allandoan hoztak valami kajat, snacket meg piat, ezenkivul mindenkinek sajat monitorja volt, ahol szepen eldonthettem, hogy mit akarok nezni/hallgatni. Stilszeruen egy elefantos filmet valasztottam Botswanabol, meg aztan a fenn emlitett filmet, amit nem tudtam vegig nezni, szoval remelem visszafele is azt jatszak. A reggeli utazas elotti idegesseg egesz jol elmult a gepen, persze azert a vege fele visszajott valami belole. A repuloter pici volt, leszallva a geprol megcsapott a meleg. Mar rogton az elso passport kontrollnal a pasim akart lenni a csavo, amit a hulye akcentusa miatt eleg nehezen ertettem meg, szoval jol felbosszantodtam. Ezek utan a csomagom iszonyatosan lassan erkezett meg, kb 1 orat vartam. Valtottam egy kis dollart cedire, utana pedig meg nyolcszor ellenoriztek a vizumomat. Aztan pedig nagyon hamar jott egy csavo, hogy Klara vagyok-e, mondtam, hogy ja, es akkor megismerkedhettem Cornelius-szal, aki azota is nagyon kedvesen a gondunkat viseli. Kozben kiderult, hogy egyutt utaztam egy lengyel sraccal, aki szinten ugyanolyan jaratban van Ghanaban, mint en. Szoval a kocsibol ismerkedtem eloszor meg fekete Afrikaval, ami igazan lenyugozo volt. Voros homok mindenutt (a levegoben is), csak fekete emberek, a legtobbjuk fejen valami hatalmas cucc furcsa ismeretlen dolgokkal, bodek es osszetakolt hazikok, a labdat es a port rugdoso fiatal sracok, integeto es csodalkozo gyerekek. Szoval igazan erdekes volt. Az egyetemi korhaz, amelynek koleszeben lakom, nagyon a kulvarosban van, de egy elegge szeparalt helyen. Itt elnek osszezarva a hallgatok, az orvosok, meg a korhazakban a betegek. Kicsit furcsa ez a belterjesseg, de biztos megvannak az elonyei. Peldaul hogy 5 perc alatt beerek a korhazba. Szoval a kolesz az hat lerobbant ugyan, de azert nem olyan veszes. Veronicaval lakom, egy frissen vegzett ghanai (ewe) orvoslannyal, aki iszonyatosan kedves. Szepen kiplakatolta az egesz szobat mindenfele bibliai idezetekkel. Szoval van egy kis erkelyunk, ahol talalhato a konyhank egy resze, egy fozocucc, meg egy huto, a masik resze nevezetesen a mikro a TV mellett talahato. Szepen felugyeskedtem a szunyoghalomat, hogy sikeruljon elkerulnom a malariat, kipakolasztam. Ghanaban ablak a legtobb helyen egesz mas, mint itthon, egy szunyoghalobol all, amit esetleg eltakarnak redonyszeruen uveglemezek. Es van ventillatorunk, ami nagyon hasznos, hiaba van itt az enyhe evszak. Az estem ezenkivul a tobbi cserediak megismeresebol allt, 4 be-nem-allo szaju spanyol csajszi, egy kanadai, egy francia, ket svajci es ket holland lany koze csoppentunk Barte-val, a lengyel fiuval.